Hol végződik a látható, és hol kezdődik az érezhető? Amikor Szvath Zsuzsa alkotásai előtt állunk, az első, ami megérinti a nézőt, a csend. Nem a hiány csendje, hanem egy sűrű, várakozással teli állapot, amely megelőzi a felismerést. A kiállítás címe kettős jelentésű: utal a fizikai tér legtávolabbi pontjára, ahol az ég és a föld összeér, ugyanakkor egy spirituális átlépésre is invitál.
A kortárs alkotó festészetének lényegét a „metaforikus realizmus” fogalma ragadja meg a legpontosabban. Ez a kifejezés egy különleges kettősséget jelöl: a képek technikailag precízek, anyagszerűek, mégis minden motívum – legyen az felhő, víztükör vagy lebegő platform – túlmutat önmagán. A festményeken szereplő alakok gyakran extrém magasságokban, lebegő szigeteken vagy végtelen vizek felett jelennek meg, mégis hiányzik belőlük a félelem vagy a szorongás. A művész festészete azt az állapotot rögzíti, amikor a lélek felismeri: a mindenség nem ellenséges közeg, hanem megtartó háló. Csak az képes valóban messzire utazni, aki legbelül már hazaérkezett.
A megnyitón jelen lesz az alkotó is. A tárlatot megnyitja Bán Blanka művészettörténész-kurátor.
Az eseményen való részvételhez nem szükséges előzetes regisztráció. A látogatók a részvételükkel elfogadják, hogy az esemény során hang- és képfelvételek készülnek, amelyeket a Kiss Kunszt Galéria felületein promóciós céllal felhasználhatunk.