Hét utolsó szó -Nádler István kiállítása

2025-03-26 17:30:00

Események

Aktuális Kiállítások

Hét utolsó szó -Nádler István kiállítása

„Haydn A Megváltó hét szava a keresztfán című műve vizuálisan régóta foglalkoztatott. A képi megfogalmazásaim sorra kudarccal jártak. 2015-ben Fischer Iván lakásszínházában hallottuk Esterházy Péterékkel együtt azt a változatot, amelyhez Dubóczky Gergely karmester felkérésére Péter hét betétszöveget írt. Erős hatás ért. A téma egyetemes volta, és annak belső törvényszerűségei vezettek arra a felismerésre, hogy a képi, formai gondolkodásomnak is ezt kell követnie. A hét szót tanításként értelmezve dolgoztam fel, amelyben az én belső fejlődése során a hét szó erejét megértve, birtokolva stációkon keresztül, „sejtről sejtre”, szintről szintre halad, míg eljut abba a fázisba, ahol külső segítség nélkül is kapcsolatot tud találni az örök, az egyetemes mező terét feltöltő, mindenható erővel. A tanítás hét szava felekezetektől és vallástól függetlenül minden ember számára lehetőség. Lehetőség arra, hogy istenkép és istenhit nélkül transzcendencia-élményben legyen része. Az első képpel 2016 júniusában lettem kész, majd októberre fejeztem be a teljes sorozatot Feketebácson. A balatoni műteremben barátoknak mutattam meg legelőször, köztük Demény Jánosnak és Dubóczky Gergelynek. Az ő gondolatuk volt, hogy a három mű, a három műfaj egy koncerten együtt legyen bemutatva. Péter tudott arról, hogy készülök megfesteni a témát, de már nem láthatta. A Hét Szó képi megjelenítését hommage-ként Neki ajánlom.Az üres, keretre feszített vásznat úgy értelmeztem kiterjedései alapján, mintha az az egyetemes világból kiemelt, kimetszett darab lenne, ami így tükrözi az ott uralkodó koordinátákban a lent, a fent és a közép törvényeit. Ezzel megteremtve az egyetemes témának, a hét tanító szónak a lehetőséget, hogy az ide kapcsolódó kötődési pontjai egymásra találjanak. A kialakult alapkonstrukciónak funkcionális életet adtam azzal, hogy a kép két függőlegesén aranymetszés pontokat helyeztem el, ezeket összekötöttem a velük szemben levő oldalak lent- és fentjével. Az így kialakult metszéspontok két egymást keresztező téglalapot hoztak létre a keresztforma kialakulásának a lehetőségével már az első képen. A további képi folyamatokban a kijelölt aranymetszés pontok felfelé és lefelé minden képnél egészen az ötödikig 10 cm-rel kisebbednek, ezzel egyre közelebb kerülve az ismert keresztforma arányaihoz. A választott szellemi út az ötödik stációig horizontálisan vezet. Akiben itt felébred a továbbhaladásra vonatkozó vágy, az egy magasabb, függőleges irányú, a mindenre a végtelenre nyíló útra tér. Megismerheti a végtelen szabadság határtalan játékos könnyedségét, és a folyamatok közben alakuló belső rezonanciát, ami a végtelenre hangolva bevonzza a legtisztább, legfehérebb, legfelsőbb erőt, hogy a léleknek átadja a mindentudást.

Érthető az ötödik stációban lévő szorongása és vágya a továbblépésre, de a megszerzett, valósághoz kötött eddigi tudása itt nem segít, a közben kialakult régi reflexek nem bátorítóak. Új tapasztalat még nincs, de van egy láthatatlan határ, amit így nem tud átlépni. A vertikális képességek önmeghaladó, magasabb szintre jutásának a vágyával a hatodik stációba érve a szellem és a lélek emelkedett útját teljesíti be. Beteljesedett, de az út még nem ért véget. Erről az utolsóról, a hetedikről kevesen és keveset tudnak mondani. Szellemi értelemben a fent és lent közti kiegyenlítődés és a folyamatos kapcsolat lehet a lényege a megvilágosodásnak. A földi-testi értelemben az utolsó szó a bizalomról szól: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Itt és most is, mint korábban, a kivételes pillanatokban Tőled várom a segítséget. Az élet kiemelt, szép pillanatai, egy mű látása, hallása vagy olvasása eligazítást, megnyugvást, támpontot és irányt adhat. Az ilyen kereső, figyelő tekintet minél mélyebben a múltba néz, annál valódibb hitet lát, ahol a megragadottság, az odaadás és a transzcendencia ereje formál.

Ezt jelentette számomra Haydn, az evangéliumi történetet követő zenéje, és jelentette-jelenti a közelmúltnak a jelenre vetülő fájdalmát, ezek szabad interpretálásának drámaiságát Esterházy Péter szövegében, létrehozva azt az állapotot, ami a hét kép festése közben támogatón végigkísért.”

Nádler István


A Hét Szó
1. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják,
mit cselekszenek.”
2. „Még ma velem leszel a paradicsomban.”
3. „Asszony, íme a te fiad”, „Íme, a te anyád.”
4. „Éli, Éli, lamma szabaktani” „Istenem, Istenem,
miért hagytál el engem?”
5. „Szomjazom.”
6. „Beteljesedett.”
7. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!

Alkotók

RÓRUNK ÍRTÁK

Olvasd el, mit írtak rólunk eddig

Média

Munkatársak