Popovics Lőrinc szobrász

1953. május 26-án született Nádudvaron. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát, majd a
Magyar Iparművészeti főiskolán folytatott posztgraduális tanulmányokat. 1987-től tanított a szegedi
Gedói Általános és Alapfokú Művészeti Iskolában, ahol a művészeti oktatás meghatározó személyisége.
Több mint másfél évtizedig óraadó a Szegedi Egyetem Főiskolai Karának Rajz- Művészettörténet
tanszékén. A vizuális nevelés elkötelezett híveként részt vett a magyar oktatás vizuális nevelésének
megújításában, a Leonardo Programban. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, A
Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Szög-Art és a HÁM Művészeti Egyesületnek.
Szobrászi munkásságában kezdetben bronz kisplasztikákat, érmeket, plaketteket készített, 1992-ben
részt vett Rétfalvi Sándor pécsi bronzöntő telepén, ahol elsajátította a viaszveszejtéses bronzöntés
fortélyait. A 2000. évi tiszai árvíz emlékére Nagy Gábor és Volker Beyer festőművésszel, barátaik
segítségével emlékharangot önt és haranglábat állítanak a csongrádi Tisza-gátra. Később ezt még két
harang követi.
Véletlenszerűen talál rá sorsdöntő anyagára a kőre, amely szépséges rejtelmességével, keménységével
meghatározta későbbi pályáját. 1993-ban megnyerte Szegeden a II. Világháborús Emlékműre kiírt
pályázatot, melyet a Széchenyi téri lebontott szovjet obeliszkek márványainak felhasználásával készített
el.
Aranyi Sándor meghívására rendszeres résztvevője Magyarországon a csongrádi Plein Air Nemzetközi
Művésztelepnek. Csongrád természeti környezete, lakói, a táj szépsége megérinti, itt találkozik a kortárs
magyar és külföldi művészet több jeles alkotójával. 1995-ben a Darmstadter Sezession elnöke Pit Ludwig
meghívja a Dél-franciaországi Plein Air Nemzetközi Művésztelepre, ahol több alkalommal vesz részt. A
provance-i táj megragadja, Mirabelben faragja első bazaltjait, itt fogalmazódik meg a Gyógykavicsok
sorozat, amelyeket folyamatosan bővít. A természetben is megtalálható csiszolt folyami kavicsokat
bandázzsal kötözi be, amely látszólag más anyag, de a kő saját anyagából faragja meg – a természetes
kavicsforma átlényegül jellé, jelzéssé alakul. A kötözés, az összetartozás, a kötél motívum több
munkájában is megjelenik a gúzsbakötés, a szabadságvágy sajátos metaforájaként.
Munkásságának jelentős szegmense a születés, a teremtés misztériumának megidézése. Ősi, egyszerű
formák felé fordul, nagy hatással vannak rá Európa kőkori emlékei, a termékenységszobrok, menhírek,
dolmenek, idolok, mágikus bálványok és a fény kultusza. Formavilága egyre letisztultabb, figyel a belső
hangokra és a kőben feszülő energiákra. A háromdimenziós térből kilép a szellemi, transzcendens
szférák felé. 1999-ben kezd foglalkozni az üveg-kő kombinációkkal készült fénykereső, új irányokat
feltáró munkákkal, megtalálja a hozzá legközelebb álló kifejezőeszközöket. 2001-ben az első kísérletek
eredményeként Szentély című munkájával elnyerte Japánban a Toyamura Nemzetközi Szobrász
Biennálé különdíját, majd 2003-ban az Őszi Betakarítás című magyar országos szobrászkiállításon
Fénykereső c. munkájával a fődíjat. Azóta számos országos díjjal, többek között a Szegedért Alapítvány
művészeti kuratóriumának Gregor József díjával ismerték el munkásságát. Munkái eljutottak Európa
számos országába és Japánba, megtalálhatók több magyar múzeumban és közgyűjteményben. Köztéri
szobrai állnak több magyar városban, Temesváron a Triade Alapítvány szoborparkjában, egyik nagy
méretű plasztikáját az írországi Dalky magánparkjában állították fel.
A fény mágiája vezette a misztikum és a természeti jelenségek megidézése felé. A transzaparens üveg a
szellemi lét, a fény megtestesítője, az anyagon túli világ jelképe, a kő ennek ellentéte, súlyos, földszerű,

a materiális világot jelenti. Ez az érdekes társítás, a fény keresése meghatározó szerepet kap a művész
munkásságában, amelyet kijelölt ösvényként követ.

Díjak, ösztöndíjak:
1990 Szeged Megyei Jogú Város ösztöndíja
1993 II. Világháborús Emlékmű pályázat I. díja, Szeged
1998 Szent Borbála szoborpályázat III. díja, Szeged
2001 XXXI. Szegedi Nyári Tárlat: Csongrád Megye Önkormányzatának díja
2001 Toyamura Nemzetközi Szobrász Biennálé különdíja, (Japán)
2003 Őszi betakarítás c. országos szobrász kiállítás Budapest, MAOE díja
2004 Repülős emlékműpályázat Szolnok, közönségdíj
2007 XXXIV. Nyári Tárlat díja, Szeged
2013 Kölcsey-érem, Szeged
2014 61. Vásárhelyi Őszi Tárlat: Csongrád Megye Önkormányzataiért Alapítvány díja
2015 Harmónia c. országos kiállítás Szentendre, a MAOE díja
2017 A Szegedért Alapítvány Gregor József díja
2019 Az XL. Szegedi Nyári Tárlat: Az Emberi Erőforrások Minisztériumának díja (fődíj)
2023 XLII. Szegedi Nyári Tárlat: Borsos Miklós plakett
2024 MAOE Távlat c. Országos kiállítás: Szakmai elismerés
Művek közgyűjteményekben:
Móra Ferenc Múzeum, Szeged
Szeged Megyei Jogú Város Gyűjteménye
Csongrád megye Önkormányzatának gyűjteménye
Toya Village, Toyamura Nemzetközi Szobrászbiennálé díjazottjainak gyűjteménye (Japán)
Gyulavári Kastély kortárs gyűjtemény
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely

Jelentősebb köztéri munkái:
Ópusztaszer, Nemzeti Emlékpark, Megyék Országos Gyűlése emlékkő (1993)
Szeged, Belvárosi temető, II. világháborús emlékmű (1993)
Ópusztaszer, Nemzeti Emlékpark, Földosztási emlékkő (1995)
Szeged, Szent Borbála tér, Szent Borbála (1998)
Kiskundorozsma, Fordulópont (1999)
Kiskundorozsma, A II. világháború dorozsmai áldozatainak emlékműve (2001)
Csongrád, Emlékharang a Tiszáért (2001 – Volker Beyerrel és Nagy Gáborral)
Temesvár, Triade alapítvány szoborparkja, Kavicsoltár (2005)
Dalky (Írország), A fény születése (2010)
Szeged, Árkád Üzletközpont, Ívek (2011)
Esztergom, Tóth László emlékharang (2015)
Kiskundorozsma, ’56-os emlékmű (2016)
Kiskundorozsma, Útjelző (2019)
Makó, Szent István király templom, Engel Antal püspök címere (2022)
Szeged, Dóm tér, Nemzeti Emlékcsarnok, Pálfy Ferenc dombormű (2024)