Farkas Krisztina |
A művészeti ágak közül a mintázás állt mindvégig a legközelebb hozzám és miután 2001-ben Borsi Sándor szobrászművész műtermében megismerkedtem a viaszveszejtéses bronzöntéssel, azt éreztem, hazaértem.
Minden fizikai nehézség ellenére, ez az, amiben önkifejezésre találtam. A munkák létrehozásának menete különösen meghatározó. Hosszadalmas és összetett folyamat, mely a precizitás és monotonitás nyomán erős meditatív állapotot eredményez. Számomra ez a teljesség állapota.
Műveimet főleg a figuralitás jellemzi. Célom nem csupán az esztétikum, hanem egyéni gondolatok ébresztése is.
Az általam átszűrt, szavakkal nehezen kifejezhető, nagyrészt ösztönszintű érzések által vezérelt alkotói folyamat végeredménye a szobraim létrejötte.
A szobrászat számomra olyan, mint Latinovics Zoltán szerint a vers: „a kifejezhetetlen körültáncolása”.